Veled is előfordult már, hogy elmentél egy baráti összejövetelre vagy éppen olyan helyre ahol sok, számodra ismeretlen ember  volt?  Míg mások élnek-halnak azért, hogy új embereket megismerhessenek, te írtózol tőle. Lehet, hogy még most is kiráz a hideg a gondolattól.

Az egyik legkényesebb dolog a világon az emberi kapcsolatok kuszasága. Gyakran törékenyek. Elég csak egy félreértett mondat vagy kérdés  és volt barátság, nincs barátság!

Teljesen érthető, ha egy ponton besokall az ember és hallani sem akar új ismeretségekről,  inkább megtartja magának a meglévő,már kiismert,  szűk, de stabil baráti körét. 

De miért irtózunk és érezzük magunkat kellemetlenül idegenek között? 

Sokszor a neveltetésünk lehet az oka vagy a  gyermekkori bántalmazás, ez lehet persze szóbeli is, de a lényeg, hogy valami olyan történhetett veled, ami alapján azt a következtetést vontad le, hogy jobb, biztonságosabb  egyedül és irtózol mások társaságától. 

Ez egy darabig lehet, hogy  segített is neked, de ha ezt továbbra is fenntartod, bizony eléggé magányos életet fogsz élni.
Ezért ezt javaslom neked: amikor bemész egy társaságba, ahol nem ismersz mindenkit, akkor ülj le valahova és figyeld meg az embereket. Csak nézd őket egészen addig, amíg nem kezded el kényelmesen érezni magad azzal, hogy ők is ott vannak. Hagyd eltűnni a belső feszültségedet. Csak legyél ott! Nem KELL, hogy azonnal beszélgetéseket kezdeményezz. A cél, hogy kellemesen érezd magad csupán azzal, hogy ott vagy velük egy légtérben. 

Próbáld ki!

Ha pedig hosszú távon, végérvényesen kezelni szeretnéd, akkor írj nekem és meglátjuk mit tudunk tenni. 🙂

Veres Kata